Amikor már nagyon közel voltak az orosz csapatok Zuglóhoz, édesapámék pár napra átköltöztették a családot Mickó néniékhez. Hogy miért voltunk/lettünk volna náluk nagyobb biztonságban, mint a Miskolci utcában, nem tudom, bár akkor még a Lipótvár utca, ahol laktak, "az Isten háta mögött volt", túl a bugárkertészeteken is ...
A háborús tél igencsak hideg volt. Mickó néninek - aki a keresztségben az Emília nevet kapta - volt néhány tyúkja. Ezeket az oroszok közeledtekor gyorsan levágták, megkopasztották, s az uvaron hányódó, építkezésből maradt, bontott duplaajtós ajtótok két szárnya közés dugták, majd az "éléskamrát" a téglatörmelékre, deszkamaradékok közé dobták. Az oroszok tényleg nem találták meg, nem "zabrálták" el, mi meg pár napig a gyorsfagyasztott tyúkokat ettük. Nagy kincs volt ez akkoriban. Édesanyám mesélte később, minden vágya az volt, hogy egyszer friss kenyérrel jól lakhasson...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése