No, nem csak Miskó néni előzte meg a korát, használta a gyorsfagyasztott ételeket. Szüleim mesélték, hogy nem messze tőlünk valamelyik utcasarkon egy jótékony bomba agyoncsapott egy szegény lovat. A környék lakói napokig jártak a "mészárszékbe", nagy tálakban vitték haza a fagyos lóhúst. Ki fejszével, ki fűrésszel filézte az ajándékba kapott csemegét. Azt nem mondták, mi is jártunk-e ebbe a "mészárszékbe", én meg - hál' Istennek, nem emlékezem semmire a háborúból.
Később ettem lóhúslevest. Bolla nagyapámnak ajánlotta valaki, hogy az milyen egészséges, s mivel az Erzébet királyné útja és a Miskolci utca sarkán volt egy lómészárszék, hetente vett egy jó levesre valót. Én nem szerettem az ízét, kicsit édeskés volt, de nagyapám nagy élvezettel ette. 90 éves korában halt meg. Lehet, hogy a lóhúsleves segítette a hosszú élethez?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
De jó Apa, hogy megint írsz! Még, még, még, ennyi nem elég!!!
VálaszTörlés