az ötvenes években.
Akkoriban még a közlekedési lámpákat igazi, élő rendőr kezelte, állt a Thököly út és a Hungária körút sarkán egy derékig érő fémdoboz előtt, s a forgalomnak megfelelően kapcsolgatta pirosra-sárgára- zöldre a lámpákat. Kevés "villanyrendőr" működött akkor még, az embereknek meg kellett szokniuk, hogyan működik, mikor mehetnek át, mikor kell megállniuk. Őket segítették a népnyelvben müezzinnek nevezett nagydumás emberek. Nagybátyám naphosszat állt egy beüvegezett erkélyen az utcasarok egyik házában, s hanszóróból okította a járókelőket: "Az a fekete fejkendős nénike nagy szatyorral a kezében, várjon még, nem látja, hogy piros a lámpa?"
Képzeljük el ezt a mennyei hangot a mai Hungária körút-Thököly út kereszteződésében... :-)
Akkoriban, a friss "népi demokráciában" sokan hittek a "szocialista nevelés emberformáló erejében", hogy kialakul az új, a kommunista embertípus... (Azé a nép, aki megműveli!) Nagybátyám nem tudom, hitt-e benne, de az biztos, hogy a Róna utcában lévő református templom lelkészét, nagytiszteletű Kutas Emilt így köszöntötte: "Szabadság, nagytiszteletű lelkész elvtárs!"
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése