Ja, még egy "igaz legenda"!

Édesapám mesélte, hogy a zuglói Róna utcai református templom építését dédapámék (ő akkor prezsbiter volt) egy "Tyúkketrec" nevű kocsmában határozták el egykor. Jókat nevettünk ezen, biztosra vettük, hogy ez a név csak valami gúnynév lehetett, talán egy nyári kerti kocsmát hívtak így a környéken. Méghogy "Tyúkketrec"!!
Réka lányom meglepett két éve karácsonyra a Zuglói Református Egyházközség régi-régi jegyzőkönyveinek másolatával, az első iratban a megjegyzés: a zuglói református hívek a Bayza utcában lévő Tyúkketrec nevű vendéglőben gyűltek össze, s határozták el, templomot építenek a gyülekezetnek.
A prezsbiterek között szerepel Szóda Sándor is, a dédapám, aki 1843-ban született Áporkán. (Apja nemes Szóda Lajos)
Hogy is van ez a legendákkal? Talán még az is igaz, hogy áporkai őseim vízimolnárok voltak?
El kellene menni végre Áporkára. Majd talán nyáron lesz rá érkezésem!

Talán ezzel kellett volna kezdeni

a blogírást.
Minden családban - gondolom - élnek legendák, apáról fiúra szálló mondák... talán igazak, talán nem. Apám mindig azt mesélte, hogy a mi furcsa nevünk, "Szóda", egy felvidéki falu, Szódó nevéből született, semmi köze a szódavízhez, vagy a mosószódához. Hittem is meg nem is, míg egyszer kezembe került egy könyv a mai határokon kívüli egykori magyar településekről, s ott volt Szodó neve Párkánytól északra, a mai Zseliz város részeként. Aztán még később olvastam, hogy az 1700-as évek vége felé Áporkára, ahol felmenőim éltek, ugyanerről a vidékről, többek között Szodóról is költöztek be kesnemes családok, köztük a Szódák is......... A legendárium valóságot közvetít nekem nemzedékek láncolatán át? Megborzongtam.
Az már ráadás, hogy pár napja egy Szodótól nem messze lévő település, Málas 1939-es adatai között megtaláltam id. Szóda Lajos birtokos és Szóda Lajos k. bíró nevét. A bátyámat, unokatestvéremet, apám öccsét, nagyapámat és üknagyapámat is Szóda Lajosnak hívták....
Annyi mindent rejthet még a múlt, meg kellene keresnem a hiányzó láncszemeket, talán lesz még rá idő.